KIADVÁNYOK
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent" - mondja Radnóti Miklós. Felel is rá nyomban: „nekem szülőhazám..." így vagyunk ezzel mindannyian. De ismerjük-e mi ezt a szülőhazát? Elmondjuk-e gyermekeinknek, az idegeneknek, hogy az itt, ezen a földön élő emberek milyenek voltak, hogyan éltek századokkal ezelőtt? És vajon el tudjuk-e mondani? Ismerjük-e életüket?
Sajnos, ezrével akadnak emberek, akik évtizedekig élnek egy városban vagy faluban anélkül, hogy annak történetéről, lakóinak múltjáról valamit tudnának, és azokról az okokról gondolkoznának, amelyek a várost vagy falut létrehozták, fejlődését előbbre vitték, hátráltatták, vagy éppen tönkretették. A hazaszeretet nemes érzése csak akkor alakulhat ki bennünk, ha megismerjük honunkat, tevékeny hazaszeretet pedig nem képzelhető el szűkebb hazánk, lakóhelyünk ismerete nélkül.
„ Láttad-e már az Öreg-hegyről a falusi templom tornyát? Barangoltál-e már a Vímol zegzugos ösvényein, és hallgattad-e lombsátrában a madarak énekét? Sétáltál-e a Benta-parti harmatos réten, és érezted-e a frissen kaszált széna illatát?
Ha igen, biztosan szívedhez nőtt ez a táj.
Lakóhelyünk földje mintegy ötezer év óta folyamatosan lakott. Sokféle kultúra virágzott és vérzett el rajta és adott helyet a következőnek. Ne feledd! Lábad az elődök nyomába mélyed.
Emlékezz a harmonika- és énekszótól zengő tavaszi estékre a hegyen, a fúvós polkák és keringők felejthetetlen dallamára bálokon és lakodalmakban. Idézd fel magadban a dolgos hétköznapokat és a jeles ünnepeket: karácsony, húsvét szép hagyományait. A tollfosztást, amikor szájtátva hallgattad az idősek meséit.
Régen volt, hogy is volt?"
E kötetben megismerkedhetünk lakóhelyünk földtörténeti múltjával, természeti értékeivel, történetével, népének hagyományaival és szokásaival.
Népi kultúránk évszázadok alatt alakult ki az itt élő népek - magyarok és nemzetiségek - együttélése során. Úgy keletkezett, mint az igazgyöngy. Lassan-lassan rakódott a honfoglaláskor magunkkal hozott és a Kárpát-medencében talált ősi magra. Évszázadok alatt csiszolódott, s közben egyre jobban gazdagodott és sokszínűvé vált, de mégis sajátos, csakis az itt élő emberekre jellemző, azok gondolat- és lelkivilágát fejezi ki.
Lakóhelyünk népi öröksége a Tárnokon csaknem háromszáz éve új hazára lelt nemzetiségek: szerbek, horvátok, németek és döntően a nagyobb létszámú szlovákság hagyományainak ötvözetéből bontakozott ki.
Ebben a faluban születtem, itt nőttem fel. Az idősektől hallottakat és saját élményeimet szeretném másokkal is megosztani, továbbadni a jövendő nemzedéknek. Ez legfőbb kötelességem, amit szülőfalum múltjának megmentéséért tehetek. Teszem ezt az elődök iránt érzett tiszteletből, akik annyi megpróbáltatás után életben tartották a falut, megőrizték és továbbfejlesztették számunkra.
1980-ban készítettem el „Szülőfalunk Tárnok" címmel a jelen kiadvány magvát -csupán három példányban amely több ember közreműködésének köszönhetően született meg.
Nem felejthetem el őket, és most róluk szólok.
Nagyon sokat segített Szabó István tanár úr. Bár nem tősgyökeres tárnoki, mégis annak érezte magát. Kitartó szorgalommal 1965-ben elkészítette a község történetét feldolgozó monográfiát. Ez adta az ihletet 1977-80-ban, hogy munkáját kiegészítsem a település jellegzetes épületeinek, a hajdani kulturális élet eseményeinek fotóival. Ezzel párhuzamosan - tanítványaimat is bevonva - összegyűjtöttem néprajzi kincsünk azon gyöngyszemeit: szokásokat, mondókákat, népdalokat játékokat, amelyeket csak néhány idős ember emlékezete őrzött meg. Sajnos azonban, nem mindent sikerült feljegyezni, nagy részük már feledésbe merült.
Hálával tartozom dédanyámnak, Pintér Mihályné Pillár Katalinnak, nagyszüleimnek: Soós Imréné Gyurcsa Máriának, Nogula Istvánné Pintér Ágnesnek, valamint szüleimnek, Nogula Istvánnak és Soós Máriának, hogy a szülőfalu szeretetét belém plántálták.
Köszönöm mindazon tárnokiak segítségét, akik fontosnak tartották múltunk megőrzését, ők a következők:
†Lizicska Péter és Péterné Tabán utcai,
Lizicska József és Józsefné Fő utcai lakosok, akiknek néprajzi eszközgyűjteményét használtam fel,
†Lizicska Emilné Petró Mária Érd, fekete-sasi lakos szlovák mondókákat és népdalokat tanított.
A népszokások megelevenítésében segédkeztek és mint modellek is szerepeltek:
Hajdú István, Jézsó Zoltán, Lepnyák Jánosné, ifj. Lizicska József, Lizicska Tamás falusi lakosok, valamint tanítványaim: Fülöp Júlia, Gergely Szilvia, Grúber Éva, Kraszlán Lajos, Lindtner Júlia, Mártha János, Mile Zsolt, Pados Erika, Szilágyi Lajos, Wollmann Emőke, Zsömle Gyöngyi.
Az önkormányzat úgy döntött, hogy a Millennium évében könyv alakban is megjelenteti az eddig csak egy szűk réteg által ismert munkát.
Jelen kötet a réginek egy kibővített és átdolgozott változata. A történeti részhez hozzácsatoltam a legújabb kutatási eredményeket, a néprajzi fejezet is friss gyűjtésekkel gazdagodott, a Függelék pedig igazi „csemegéket" tálal az olvasók elé. Bizonyára akadnak még feltáratlan, vagy csak a figyelmünket elkerülő mozzanatok múltunkban. Ezek kikutatása, rendszerezése, valamint az 1965 utáni események közkinccsé tétele a jövő szép feladata lesz. Ehhez nyújthat segítséget dr. Fodor Dezső tanár és igazgató úr munkája.
Egy kiadvány akkor sokszínű és érdekes, ha többen vesznek részt a megalkotásában. E kötetet is többen írták, beleadva szaktudásukat és a falu iránti szeretetüket.
Mind a gyűjtőmunkában, mind pedig az előkészítésben önzetlenül és fáradhatatlanul segített Lepsényi Katalin. Kovácsné Ament Éva szép rajzokkal színesítette a néprajzi fejezetet. Hálásan köszönöm mindannyiuk lelkes munkáját!
Köszönöm mindazok segítségét is, akik fényképeket bocsátottak rendelkezésemre. Teljes szívemből ajánlom e kötetet minden tárnoki lakosnak és elszármazottnak.