ELBESZÉLT EMLÉKEK

FŐ UTCAI HENGERMALOM

Ifj. Ékes Pál
elbeszélése alapján (2001)

(Gyűjtötte: Ábel Endre)

Ékes Pál: Ékes Pál vagyok, 1918. október 18-án születtem Tárnokon. Apám nagyon szegény ember volt, akit egy Zsvahó nevű férfi vett a nevére. Eskulics lett volna eredetileg. Mivel a Horthy rendszer alatt divat volt a névváltoztatás, vagyis a magyarosítás, és a szüleim az érdi polgári iskolába is beírattak, így apám után Ékes lettem.

Rihó Mária és id. Ékes Pál

Ő eredetileg kocsisként dolgozott Kling Gyulánál, a Fő utcai malom tulajdonosánál, akinek az életét háromszor is megmentette. Egyszer szüret után, – mert szőlője és pincéje is volt a malomtulajdonosnak, – amikor már dolgozni kezdett a must a hordókban, valamiért a Kling lement a pincébe és rövid időn belül nem jött föl. Mivel előfordult, hogy többet szokott inni a kelleténél, apámnak gyanús lett a dolog és gyorsan utána ment és kihozta. Ez kétszer fordult elő. '18-ban, a kommün alatt pedig a tárnoki kommunisták akarták meglincselni.
- Miért?
Ékes Pál: Nem tudom az okát. De lényeg az, hogy az apám akkor mellé állt és azt mondta:
-„Aki a Klinget bántani meri, annak velem gyűlik meg a baja!"
Fontos megemlíteni, hogy soha nem lett volna apámé a malom, ha a tárnoki nép nem segíti rajta keresztül Kling Gyulát. A malomtulajdonos szeretett tőzsdézni. Innen-onnan vett gabonát, aztán megpróbálta értékesíteni, de több-kevesebb sikerrel. Időnként anyagilag bajba is került.

Kling Gyula boltja az 1910-es években.
Ezt az épületet alakíttatta át hengermalommá, ami 1920-tól kezdett működni (Fotó: Ábel András)

- Nem tudta eladni?
Ékes Pál: De, csak áron alul, mert nem volt módja raktározni. Nem tudta hol tárolni a gabonát. Volt úgy, hogy potom áron vitték el tőle a terményt. Meg aztán szeretett inni is, Pesten szórakozni. Többször jött hozzám, hogy:
-"Pali, menj, szerezz pénzt!”
-„Hát honnét szerezzek én pénzt neked?" Kérdezte tőle. Mivel apámnak sok ismerőse, barátja voltak Tárnokon, ők adtak kölcsönt. Ilyen volt Rozbora Andor nagypapája, vagy a szomszédunk, Mészáros Pali bácsi is, aki Anasztázia pusztán bandagazda volt. Ő intézett embereket, ha dolgozni kellet krampácsolóként a kisvasút karbantartásánál. Ő volt a faluban megbízva az anasztáziai uradalom részéről, hogy a különböző idénymunkákra embereket toborozzon, kaszáláshoz, kapáláshoz, napszámos feladatokhoz. És mivel volt neki egy kis megtakarított pénze, így apámat többször kisegítette. Aztán volt egy néni is, aki kannával a vállán hordta a tejet Pestre eladni, - egyszerre akár tíz-tizenöt litert is, - ő is segítette. Akadtak mások is, például egy igen szigorú bácsi, akinek a neve most nem jut eszembe, ő is adott neki ha kellett, de nagyon következetes volt pénzügyekben. Ha csúszott a visszafizetéssel, apának kellett szaladgálni a községbe ismerősökhöz, rokonokhoz, meg mit tudom én kikhez segítségért. A végén megelégelte a dolgot és megmondta Klingnek:
-"Nézd Gyula én nem tudok már neked pénzt szerezni. Kitől kérjek már? Valamit reszkírozzál, te is.”
Aztán idővel először a malomnak a negyed része ment az apám tulajdonába, majd a fele, később meg az egész. A falu népe nélkül soha nem lett volna az övé. Ők segítették ki ha kellett, ők adtak kölcsön, ha szüksége volt rá. Amit aztán idővel vissza is fizetett.
Emlékeim szerint a Klingnek volt egy fia Gyurika és egy lánya Erzsike, aki később a Tóth tanítónak lett a felesége. A Gyuri festőművész lett.¹ Nagyon ügyesen festett tájképeket, meg sok minden mást is selymekre. Mikor inas voltam Pesten, én hordtam be a képeit a városba. A Klinget halála után apám temettette el.
-És mikor lett az édesapjáé a malom? 
Ékes Pál: Várjunk csak! Én '18-ban születtem. Talán a '30-as évekbe. A '30-as évekbe kerülhetett hozzá gondolom, mert akkoriban fejlesztette, modernizálta a malmot. Hozott is egy új mérnököt, aki átépítette az egészet. Aztán mivel az apámnak a testvére a Kilincsányi János bácsi lakatos volt, és értett a gépekhez is, ő lett az üzemeltetője, de besegített a könyvelésbe is.
-Testvére volt az édesapjának?
Ékes Pál: A testvére. Pontosabban a féltestvére. De volt még egy másik testvére is, Kilincsányi Ferenc, aki a ferencvárosi malomnak volt a molnára.
A Fő utcai malom dolgozói, illetve a János bácsi, a Szklenár Miska, a Szklenár Lajos és a Feri bácsi mint külsős besegítők minden nyáron nagy munkába fogtak. Szinte szétszedték a malmot, hogy az éves karbantartást elvégezhessék. Például a szabadon lengő sík szitát is új selyemmel látták el.

Legfelül Ékes Veronika, jobb szélesn Bilik András (Budel) a malom épülete előtt

-A szklenár molnárt jelent?
Ékes Pál: Nem, az volt a nevük. Az ő dolguk az volt, hogy a malom működését felügyeljék. Figyeltek arra, hogy a gabona, megfelelően találkozzon az őrlőhengerrel. Ha nem figyeltek, a súrlódás következtében annyira felmelegedtek a hengerek, hogy képesek voltak elégetni a szemeket. Nagyon kellett vigyázni.
Végül is így lett aztán egészen az apámé. Később építettünk a malom háta mögé egy házat is. A kommunista rendszer helyi képviselői - mondván: „Tárnoknak nincs szüksége malomra” - földig lebontottak a házunkkal együtt.
-És adtak helyette más lakást?
Ékes Pál: Dehogy! Semmit! Az apámnak még az élete is veszélybe került. Megmondták neki, hogy tűnjön el Tárnokról, mert különben a kommunista rendszer megtalálja a módját, hogy tönkre tegye, vagyis hogy eltegyék láb alól. Úgyhogy mindenünk elment, amink volt. Édesanyám szegény nagyon sokat szenvedett. Rákba halt meg a Kékgolyóba, amikor én inaskodtam. Kaptam egyszer egy telefont, hogy:
-„Gyere, mert édesanyád haldoklik!” Rohantam, de már halott volt.
-És mihez kezdett a család, amikor elvették a malmot? Hova mentek?
Ékes Pál: Érdre, később meg ide Budafokra. A legkisebbik húgom is itt lakik.
-A malom munkájáról tudna mesélni?
Ékes Pál: A Martos és Herz Motor és Gépgyárban tanultam a szakmát, ott voltam három évig inas és lett belőlem lakatos szakember. Ettől a cégtől vettünk egy fatüzelésű generátoros szívógázmotort és ez hajtotta a malmot. Én gépészkedtem ott, amikor felszabadultam. Később fejlesztettük, elektromos rendszerre álltunk át, dinamóval lett meghajtva. A Kilincsányi János bácsit bíztuk meg a malom működtetésével, de aztán államosították az egészet. Apámat kizárták, nem engedték még dolgozni sem a malomban.
-Mikor vették el önöktől?
Ékes Pál: Pontosan nem tudom, mert akkor hadifogságban voltam.

A hegermalom épülete egy 1950-es évekbeli képeslapon, nem sokkal a bontása előtt (Fotó: Ábel András)

Zsvahó Pál

„Tárnokon született 1888-ban. Iskoláit helyben végezte 1923 óta önálló malomtulajdonos. Malma a legmodernebb őrlő és daráló gépekkel van felszerelve, a helybeli községi képviselő testület tagja. Martonvásári ipartestület számvizsgáló bizottság tagja. 1914-ben bevonult a 69. gyalogezredhez, olasz, orosz és román frontokon harcolt. 1918-ban szerelt le. Kitüntetései: Károly cs. ker., szolg. érd. ker.”²