ELBESZÉLT EMLÉKEK
TÁRNOK A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT
Kapunics Béla
elbeszélése alapján (2000)
(Gyűjtötte: Ábel Endre)
11. RÉSZ: ÉLELMESNEK KELLETT LENNI
Kapunics Béla: Talán tettem már rá utalást, általában üres kézzel nem mentem vissza a hegyre. Mindig volt nálam valami, a nagymamámék háza közelében állomásozó alakulat raktára miatt. Ugyanis az utánpótlás és ellátmányozás onnan történhetett egy bizonyos körzet számára. Voltak ott cipészek, szabók, egyéb szakmunkások. Tároltak ott különböző háztartásban használatos dolgokat, szappant, dohányt, cigarettapapírt, hatalmas hordókban befőtteket, például sárgadinnye befőttet. Sosem láttam sem előtte sem utána olyat. Vittem is belőle egy nagy kannával a pincébe. Olyan édes volt, hogy szinte nem lehetett megenni. Tömény szirup volt az egész. Olyat még nem kóstoltál. A méz az savanyúság volt ahhoz képest. Aztán az is lehet, hogy abban tárolták, mert sűrű sziruppal rendelkezett, gusztusos sárga színe volt és félbevágott sárgadinnyéket tartalmazott. Tudod, sok gyerek volt a hegyen. Még egész kicsik is. Képzelheted, hogy mekkora öröm volt számukra ilyen szirupos édességhez jutni, mikor cukor nem volt egyáltalán. Mégis akadt valami, ami örömet szerzett nekik. Aztán jó volt teába is. A raktárban voltak még halak is, meg sok minden más. Abból is hoztam a bricseznadrágomban1. Igaz, jól kimarta a lábamat. Húst is sokszor tudtam vinni, mert a mi udvarunkban lőttük agyon az ökröket, teheneket. Tavasszal tele volt a kert marhabendővel. Legalább 10-15 hevert szanaszét. Aztán ahogy melegedett az idő, elkezdtek bűzleni. Hú!
Hát ilyeneket éltünk át. Lehet, hogy másról kellene beszélni, mert ezek egyéni sztorik. De hogyha egyszer ezek is megtörténtek.
Bricsesznadrág
1 Bricsesznadrág: gyakrabban fekete posztóból, szövetből, ritkábban kordbársonyból, a felső lábszáron bővebbre, a csizma felett elálló félkörívvel, az alsó lábszáron pedig szűkre szabott, elül gombolódó nadrág (Magyar néprajzi lexikon).