Kapunics Béla
elbeszélése alapján (2000)
(Gyűjtötte: Ábel Endre)
14. RÉSZ: SZÁSKA
Kapunics Béla: Történt még számos esemény aztán, ami nem feltétlenül kívánkozik papírra, de valahogy finoman megpróbálom előadni.
Volt ott egy ruszki raktáros, egy nagyon tüzes vérű kis emberke, aki állandóan kajtatott a nők után. Egyszer, amikor nem jött össze neki a találkozó, odajött hozzám és azt mondta:
-"Igyi szuda!" (Gyere ide!) Könnyen megtalálható voltam, mert mindig körülöttük őgyelegtem. Nem véletlen, meg volt annak is a magyarázata, de azt majd később elmondom. Rá akart beszélni, hogy kerítsek neki bárisnyát. Egy nőt. Akkoriban még tudtam, hogy fejezte ki magát. Lényeg az, hogy ígért nekem sok mindent cserébe:
-"Já tyebe dá mászlo, szahar." Adok neked húst, cukrot, meg mit tudom én mi mindent. Nekem nem tetszett az ajánlata, ezért tiltakoztam. Hát egy tizennégy éves gyerek honnan találjon egy felnőtt férfinak nőt? Addig ellenkeztem, míg a végén elkezdett fenyegetőzni, hogy ha nem segítek neki, akkor mit tudom én mit csinál majd velem. Nagy bajban éreztem magam, ezért elindultam, hogy megoldást találjak szorult helyzetemre. Volt valaki a Kossuth utcába, (nem fogom megnevezni), aki szerette az oroszokat. Elmentem hozzá. Ő visszautasította a helyzetet és kijelentette, hogy nem megy, mert ismeri azt a raktárost. Viszont azt ajánlotta, hogy a D. Rézi néninél van egy lány, aki mindenre kapható. Hát szépen elbattyogtam hozzá, mire ő:
-"Na, mi van Béla?"
-"Hát, - mondom - Rézi néni, a Kossuth utcába a nagymamáméknál van egy ruszki raktáros, annak kéne egy lány." Próbáltam magam kifejezni, ahogy tudtam, mert nagyon röstelltem az egészet, szégyenlős voltam.
-"Juli, - vagy nem tudom - gyere ide!" Kiáltott Rézi néni. Kijött egy lány, aki se csúnya nem volt, se szép.
-"Elmész ezzel a fiúval valahova egy oroszhoz és kapsz cukrot, zsírt, meg nem tudom mi mindent.” Na, végül is oda értünk a tett színhelyére. Ez a nagymamámék szomszédjában volt. A ház tulajdonosa a fronton lehetett, a felesége meg nem tudom hol. Lényeg az, hogy nem volt otthon senki, teljesen üres volt a ház, csak imitt-amott volt némi bútor benne. Száska, a ruszki őrmester, mikor meglátta a lányt csak annyit mondott:
-"Davaj, davaj!" Gyerünk! Gyerünk! Azzal elindultak a hátsó lakás mellett egyenesen a padlásföljáró irányába. Alig, hogy fölértek, én gyors léptekkel az utca felé indultam, amikor is észrevettem a ház irányába jönni egy magas rangú katonaorvosnőt. Amúgy sűrűn járt oda ellenőrizni a raktárt. Gyakran utána nézett ennek az embernek, mert valami nem stimmelt körülötte. Mikor meglátott, odaszólt nekem:
-"Kudá Száska?" Merre van Száska? Látta, hogy zavarba jöttem, hogy hirtelen nem tudok mit mondani, ezért rámripakodott, hogy ha nem mondom meg, akkor mit tudom én mi lesz. Hát, itt valamit csinálni kell, gondoltam. Meg voltam ijedve nagyon. Fű! Átkoztam a pillanatot, hogy bele mentem ebbe az egészbe. Az orvosnő nem sokkal utána elindult befele, én meg csak az ujjammal mertem mutatni, hogy a padláson van. Majd gyorsan elosontam. Átmentem a nagymamához, de nem az utca felől, ugyanis szabad átjárás volt a két udvar között, mert a kerítés el volt rohadva. A ruszkik is csak úgy járkáltak össze-vissza mindenütt. Egy farakás mögül kandikáltam, mi lesz ebből. Egy idő után mindhárman előkerültek és hallottam, hogy az orosz katonanő piszkos módon letolta a lányt, Száskát meg elővezettette, aki aztán el is tűnt Tárnokról. Nem tudom mi lett vele. Nem sokkal később, jött egy a fordulat és elmentek innen az oroszok. Az orvosnő egyébként egy ügyes és okos asszony lehetett, mert átjárt a Mészárosékhoz, az Ankához, oda, ahol most a Szabó Laciék laknak. Abban az időben még egy gangos ház állt ott. Az Ankának az anyja, meg a nagymamája időnként ott varrogattak és ez a doktornő is valahogy hozzájuk csapódott. Ő is ott stoppolt velük katona ruhában, közben eldumálgattak. Jól megértették egymást, mivel nagyrészt ukrán katonák voltak itt Tárnokon, akikkel nagyon jól lehetett beszélni. Persze volt köztük elvétve tatár is. Budapest elfoglalására az ukrán front volt beállítva. Sztálin ugye ezt a parancsot adta ki. Miután továbbálltak, lassan megérkezett a tavasz.
Copyright © 2012–2024 www.abelandras.hu – Minden jog fenntartva!