ELBESZÉLT EMLÉKEK
TÁRNOK A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT
Kapunics Béla
elbeszélése alapján (2000)
(Gyűjtötte: Ábel Endre)
6. RÉSZ: TANKCSATÁK FÖLDJÉN
Kapunics Béla: Április-május környékén volt Tárnokon egy favágási akció, amit állítólag a helyi kommunista párt hirdetett meg. Az egyes utak menti allék1 kitisztítására lehetett jelentkezni, amik akkorra már rendszertelenül meredező sűrű fasorrá, összevissza nőtt akácossá növekedtek. Aki jelentkezett, az a kitermelt mennyiség után megmaradt lombot és tuskót megtarthatta, a törzset viszont be kellett szolgáltatni, illetve ott kellett hagyni a helyszínen, majd elvitték mit tudom én milyen intézmények részére. Ha jól emlékszem pártépületek fűtésére használták a fát. Szép akácák2 voltak. Ez tavasszal indult és én is kapva az alkalmon elmentem, de már az utolsók között. A Simonba vezető út mentén, mindkét oldalon hatalmas, gyönyörű fák meredeztek és nekem arra jutott belőlük, de egész a kismartoni határban egy olyan 50 méteres szakasz. Annak a kitermelésére vállalkoztam. Amikor ezt az akciót meghirdették, még szinte alig ért véget a háború. Emlékszem, hogy azon a részen nagy tankcsaták voltak. Onnan is tudom, hogy mielőtt bejöttek volna az oroszok, a hegyről, meg Berkiből mi jól láttuk az ottani mozgásukat. A Rihóék előtt volt egy gépágyú és annak volt egy pipa alakú távcsöve, amibe mi gyerekek benézhettünk, mert magyar katonák állomásoztak ott, akik megengedték. Láttuk, ahogy a ruszki páncélosok mozognak a távolba, a nagy kazlak mellett. Tökéletesen meg lehetett figyelni a mozgásukat. Ők lőtték onnan a falut – látod, megint eltérek a tárgytól - és mivel a Vincelak és egész Berki környékén több lőállás volt, mint például a Rihóék mellett is, innen meg lőtték azokat. Vagy is oda, vissza. Fentről, a pincék elől néztük, hogy potyognak az aknák. Mintha fölszántották volna, úgy nézett ki a rét. Aztán mikor a magyarok elvonultak és bejöttek helyükre az orosz katonák, azok meg a falut kezdték lőni. De a tárnokiak kikönyörögték maguknak, hogy ne tegyék, inkább adnak nekik ezt-azt, hogy megmeneküljenek. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy alig volt a harcok alatt találat a faluba. Ugyanis mind ide céloztak a házak alatti területekre. A mi rétünk és sok kert is tele volt fel nem robbant tüzérségi lövedékekkel.
Hogy bontakozott ki az a harc? Hogy történt a falunak a bevétele? Ahogy mondtam az előbb, az úgy alakult ki, hogy ott egy darabig megállt a front, mert a németeknek még volt némi ellenálló képességük, volt valamennyi erejük, hogy egy-két hétig még tartsák magukat. Állítólag abban az összecsapásban rengeteg ruszki halt meg. Rengeteg. Az akkori becslések szerint Tárnok környezetében - én nem tudom mennyire igaz ez vagy sem - több száz szovjet katona vesztette életét.
Visszatérve a fakivágásra, az ember csákányozás közben lépten-nyomon gránátba, aknába botlott. Nem tudom hányat termeltem ki, de egyáltalán nem érdekelt és nem is zavart engem. Ma, ha találnak egy lövedéket valahol, hú, micsoda ribilliót csinálnak belőle. Akkor fogtuk és odébb dobtuk. Láttam még imitt-amott félig betemetett lövészárkokat is. Nem egy hosszú, összefüggő árokrendszert kell elképzelni, hanem a földbe süllyesztett, tetővel ellátott bódékat, bunkerszerűségeket, összetákolt, egyszerű építményeket. Aztán nem beszélve arról, hogy bűzlött az egész környék a sok, csak félig betemetett hullától, amik valószínűleg németek voltak egykor. Nem hinném, hogy ruszkik lettek volna. Találtam ott még csokoládét is például és minden további nélkül megettem. Szereztem onnan zsákokat, lapátot, meg príma jó német csákányt, ilyesmit. Volt ott abból annyi, hogy no! Túl sok időm nem volt a keresgélésre, de amit lehetett elhoztam. Izgatta a fantáziámat a környéken történtek, azért szenteltem egy kis időt arra, hogy körülnézzek. Elcsalinkázva a környéken gyanús jeleket kerestem a földön. Fel is figyeltem egy német katona holttestére, akinek a csizmája orra még kilógtak a földből. Mellette puskatus meredezett, rajta pedig egy páncélsisak. Ott ásták el. Hát télen, hol tudták volna eltemetni? Karácsony előtt? Elég komoly időjárás volt akkor az ünnepek alatt. Hasonló szörnyűséget láttam itt a kissorban is, ahol most a Hosszú Janiék laknak, ott lent a kertben. Aknatalálat érte a kisházat, és az öreg Muskovics bácsi is odaveszett. És akkortájt, mikor jöttem haza a kertek felől, látom, hogy az öreg ott fekszik. A csizmái annak is kilátszottak. Szóval az ilyen látványok eléggé gyakoriak voltak.
Egyszer meg valakivel fát vágtam a hegyekbe, a Szászék környékén és egy német katonát láttunk a lövészárokban teljes menetfelszereléssel. Megpróbáltuk lehúzni a csizmáját, de nem ment, mert rá volt fagyva. Az akkori szegénységben egy olyan csizma nagyon nagy dolognak számított.
- Keményszárú volt.
Kapunics Béla: Igen. Aztán szerencsétlent végül ott kaparták el, de évtizedek múlva az így jártakat exhumálták. Már ami belőlük föllelhető volt.
Balra egy szovjet T-34-es, jobbra egy német Tigris tank
1 Természetes módon az út mentén kifejlődött fás, cserjés növényzet.
2 Akáca, akácás: idősebb korosztály szóhasználata az akácfára.