ELBESZÉLT EMLÉKEK

BERKIPUSZTAI VÍZIMALOM

Kapunics Béla
elbeszélése alapján (2000)

(Gyűjtötte: Ábel Endre)

Kapunics Béla: A malom gazdái két hatvan körüli szikár öreglegény volt, ahogy én vissza tudok emlékezni. Hogy meddig működött, azt nem tudom. Elképzelésem szerint a '30-as évek elejéig üzemelhetett, mert abban az időben, amikor már én is följártam az öreghegyi szőlőkbe, akkor a kerék még forgott ugyan, de víz már nem volt az árokban. Nem gondozta senki, üzemképtelen, lepusztult állapotban volt. Aki arra ment a szőlőkbe, az a rövidebb utat választotta a hegy felé. Mi a malom területén jártunk keresztül, a ház előtt. Minár ároknak neveztük azt a Sóskút felől jövő patakmedret, ami a malomkerék felé tartott, amin egy híd is ment keresztül. Mivel sokszor jártam arra felé, némi betekintésem lett a molnároknak, illetve a malom éltébe. Kevésre emlékszem, de azt tudom, hogy annak a vízellátása a molnárárok segítségével volt megoldva. Az volt az eredeti Lavicska patak, ami a halastó felől jött, ami a vizet is hozta. Nem tudom, hogy mi táplálta, de tény, hogy valamikor a Bentán egy zsilip működött. Egyébként annak a nyomai még láthatók voltak a háború után, illetve a közelmúltban. Igen, már rémlik, hogy az ottani zsilip segítségével kaphatott vizet a malomárok, ami aztán üzemeltette a kereket. Én egyre emlékszem, bár mások állítják, hogy több is volt. Akkor még kicsi voltam, több nem rémlik.
Átmenve az első hídon, ami a malom közelében volt a Lavicska felett, két-három házat lehetett látni akkoriban, a háború előtti időszakban. A hajdúékét, a Rihóékét és a Kissékét. A Magduskának a bátyja, a Kiss Pista bácsi lakott ott. Ők voltak a régi őslakosok. (Kiss Magdolna, férjezett nevén Tárnoky Tivadarné. Egy időben a falusi iskolában tanított. – Á. E.)

A néhai malom környezete 2011-ben
(Fotó: Ábel Endre)