NEVES SZEMÉLYISÉGEK

KLING GYÖRGY

(Tárnok, 1912. november 9. – Badacsonyörs, 1991. április 30.)

Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere Rudnay Gyula volt. 1934: A Szinyei Társaság Tavaszi Tárlatán állított ki első ízben, majd ezt követően a felszabadulásig minden évben szerepelt itt műveivel. 1945-től számos hazai és külföldi tárlat résztvevője. 1938, 1960: Aranyérem Párizsban; 1970: Munkácsy-díj; 1972: SZOT-díj. A főiskola elvégzése után plakátrajzolással foglalkozott. Festészetének erőteljes egyéni vonása a különleges kolorit megtalálása, ami 1945 után erőteljessé vált. Ekkor készült megrendítő rajzsorozata a munkatáborok életéről. Gyakran jelentkezett munka- és munkásábrázolásokkal. Lírai jelleget főként tájképei és enteriőrjei képviselnek.
Mestere: Rudnay Gyula.
Egyéni kiállítások:
1947 • első gyűjteményes tárlat
1948 • Fővárosi Művelődési Központ, Budapest
1955 • Ernst Múzeum, Budapest
1960 • Csók Galéria, Budapest (a kiállítás anyagát több vidéki városban is bemutatták) • Nagy-Britannia, Finnország, Svédország, Dánia.

(Forrás: https://artportal.hu/lexikon-muvesz/kling-gyorgy-5143/)

Részlet Tolnai Ottó: Az azúr szakadék. Krajcsovics Éva festészete c. írásából

"Kling György 1912-ben született Tárnokon, zsidó családban, elszegényednek, apja, aki a Tárnokon állomásozó vöröskatonáknak civil ruhát adott, az internálás elől megszökött, egy évig Pesten bujkál, majd további anyagi leépülésüket ellensúlyozandó, Rákospalotán pékséget nyitott, hogy hamarosan anyagilag és idegileg is teljesen tönkremenjen, s az angyalföldi elmegyógyintézetbe kerüljön, s ott is haljon meg. Anyja kétkezi munkával tartja el a négy gyermeket. Öccse pékinas, hogy majd a Muray büntetőszázad tagjaként vesszen el a Don-kanyarban. Húgai, akik az obskurus, szürke idők hatalmát próbálták szolgálni, hogy aztán egyikük öngyilkos legyen, a másikuk pedig haláláig bezárkózva éljen. Festőnk szegénységi bizonyítvánnyal a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay-tanítvány lesz. A háború alatt egy svéd nőt vesz feleségül. Fiuk születik, akit a zsidó törvény miatt ismeretlen apával anyakönyveztetnek. Munkaszolgálatra hívják, ahonnan többször megszökik – ám ahol egy rajzsorozatot készít, talán az egyetlen igazi párját Music mathauseni rajzainak, nem tudom, de egy-két rajz alapján erre kell következtetnem; az viszont, hogy e sorozatról semmit sem tudunk, megdöbbentő. Egy rövid ideig a svéd nagykövetség éjjeliőre. Mindebből következik, meséli festőnőnk (aki azt is megjegyzi mesélés közben, hogy mestere minderről csak halála előtt szólt valamit, az állandó félelem, amely hihetetlen mélységekig kódolódott benne, mint láttuk, egész családjában, végig megakadályozta kitárulkozását), hogy Kling Györgynek voltak Wallenberg-papírosai, útlevele (magam is tartottam őket a kezemben; az egyikről leesett egy bélyeg, akárha egy ótvar, egy német bélyeg, és Éva nekem adta, pompeji filatelistának; igen, az a bélyeg Wallenberg-bélyeg, ilyen bélyege senkinek sincs, a kollekcióm drága kincse), de ő nem élt vele, nem használta. Nappal a műterem gardróbszekrényébe zárkózott, ama szekrényben élt, csak éjjel merészkedett elő... Ez a körúti műterem, amelyet a sötét idők alatt találtak feleségével, a szép, svéd gyógytornásznővel, ez a műterem – amelynek szekrényébe festőnk bezárkózik a borzalom idején, sőt apján és húgain keresztül, és egyáltalán, saját ötvenes években játszott rövid szerepe miatti szégyenében (a Képzőművészeti Szövetség, talán így hívták, grafikai szakosztályának titkára, persze hiába, hisz megfelelni képtelen volt, még megfelelni igyekvő képei ecsetkezeléséről is azt írták, hogy ellenforradalmi, ami megdöbbentő: ellenforradalmi ecsetkezelés!) valamiféleképpen majdhogynem örökre ott is marad, ismét csak önkéntesen zárva be magát a másik rossz elől..."

(Forrás: http://epa.niif.hu/00000/00016/00131/080101.htm)