ELBESZÉLT EMLÉKEK

FORRÁSOK TÁRNOKON

Lindtner Jánosné sz. Ábel Jusztina
elbeszélése alapján (1999)

(Gyűjtötte: Ábel Endre)

Lindtner Jánosné: Tudod, hogy mennyi forrás volt itt nálunk Tárnokon? Biztos, volt máshol is, Sóskúton, Zámoron, de nálunk rengeteg. Volt a Pillár-forrás, aminek nagyon jó vize volt. Mi is jártunk oda vízért. Nem tudom honnan kapta a nevét, de azt mondták róla, hogy gyógyvíz. Az Eskulics Lukács bácsi volt bulgár¹, az gazdálkodott a mellette lévő földeken és egyben ott is lakott. Az a kertészet a Sóskúti út és a Hazatérők útja közt helyezkedett el. A lenti részen kaszáló volt valamikor, de mostanában már azt hiszem gabonát is termesztenek rajta. A forráshoz be tudott menni lovaskocsi, meg más járművek is, mert füves területen állt. Híres volt az a víz. Én úgy emlékszem, meg mondták is, hogy ugyanaz a forrás jött a Kiserdőből, a Szikra² mögül is, tehát összeköttetésben lehettek. Az is jó vizet adott. Egy kútgyűrű volt letéve, amiből jól lehetett merni. Ha permetezni mentünk, megálltunk mellette a lovaskocsival és a hordókat telemertük azzal a jó vízzel. Az ugyanolyat adott, mint a Pillár-forrás. És mondom, azt beszélték, hogy azok gyógyvizek voltak.
Volt úgy, hogy mikor Zapánszkiban, a szőlőben dolgoztunk és délbe mindenki lefeküdt, akkor én is ledőltem a többiekkel egy kicsit szundítani.  És akkor a mama, az anyukám egy idő után úgy többször finoman belerúgott a lábamba, hogy:
-"Na, menjél most." És akkor elmentem friss vizet hozni a forrásból. Mire fölébredtek a napszámosok, addigra én már meg is jöttem, hátamon a hintuskával. Demizsonban szállítottam a friss vizet. A munkások nagyon örültek a jó hideg frissítőnek. De valóban hideg is volt és tiszta, mint a kristály. Körülbelül egy méter mélységben volt abban a kútgyűrűben az a csodálatos víz. És az mind-mind eltűnt.
És akkor ugye volt a Skolka³, ami még most is megvan. Valamilyen kis történet is keringett róla, hogy ott kápolna volt valamikor, meg Jézus megjelent egy asszonynak és azt mondta neki, hogy nem fog eltűnni az a forrás. És hogy valamennyire le van takarva egy kővel, és azt, ha valaki fölemelné, úgy jönne, törne föl a víz, hogy az egész falut elárasztaná. Ez valamikor szóbeszéd volt. Hogy ez így van-e nem tudom, csak arra emlékszem, hogy az öregek szokták ezt tollfosztáskor mesélni.

A forrás helye a Tabán és Fő utca sarkán, a Matyóka néni háza előtt, 2012-ben
(Fotó: Ábel Endre)

Aztán volt a Fő utcában, a Matyóka néni háza előtt egy forrás, akkor volt Prezvrh-ban⁴, a Hoferszkinak nevezett szőlőrészen. A legutolsót meg a Barcza-tanya felé láttam a prezvrh-i dűlőben. Ott is így dél felé én mentem le vízért a Zámori-patakhoz, de nem a patakból hoztam, hanem annak a partjából csörgedező forrásból. Kis ér bugyogott ott, én meg az alá tettem a demizsont. Volt a Zungónál⁵ is, a Hornyi-lúkákon⁶, az meg a Benta oldalából eredt és folyt a patakba. Annak a környezete már kiépített, kulturált volt. Oda sokan jártak, a gyerekek meg ott szoktak fürödni körülötte. Idővel kirándulóhellyé változott az a rész. Az én gyerekeimmel is oda szoktunk járni, pihenni, meg strandolni. Hova tűnhettek el azok a források? Emlékszem még, hogy a Rózsahegyi bácsiék előtt, ahol most a március 15-i emlékmű áll, és a Hangyabolt előtt is volt egy ártézi kút, azok is kiszáradtak. Azok is jó vizet adtak. Aztán voltak Ligeten is hasonló kutak.
-"Megyek az ártézi kútra vízér." Így szoktuk mondani. Voltak és nincsenek. Mind-mind eltűntek. Már emlékük sincs. De talán még a zungói megvan. Talán. Ott a Benta partjában.

Még élő, "Minár" névre keresztelt forrás Berkiben, 2011-ben
(Fotó: Ábel Endre)

¹ Értsd: bulgárkertész volt.
² Értsd: Rádióállomás.
³ A Tabán utca és az M7-es autópálya között, a Friedl-tanya mögött.
⁴ Már nem létező, Zámori-patakon túli szőlőföld a pusztazámori és sóskúti határ mellett.
⁵ A Benta-patak azon része, ahol a sóskúti-tárnoki határ húzódik.
⁶ Jelentése: Felső-réteken.