A TÁRNOKI VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰVEK TÖRTÉNETE
Az első világháborús emlékmű
Az első világháború kirobbanását követő időszakban (1914–1915 körül) alakult meg a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB). Fő céljuk a háborúban elesett katonák emlékének tiszteletteljes megőrzése és ápolása volt. A szervezet igazán csak az 1917. évi VIII. törvénycikk elfogadása után jutott jelentős szerephez. A törvény értelmében minden önálló településnek méltó emlékművet kellett felállítania elesett katonáik emlékére.
A nagy háború elvesztése, a politikai és a gazdasági zűrzavar évekre megakasztotta a megkezdett terveket. 1921 után azonban egyre több megrendelés érkezett a bizottsághoz. Ekkorra már több száz típusterv közül válogathattak a megrendelők a már 1916-ban elindított szobor- és emlékmű katalógusból. A szervezet 1924-ben szűnt meg, helyét a Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottsága vette át.
Tárnokon 1923. augusztus 12-én járt Hubay János ny. ezredes, aki tájékoztatta a képviselőtestületet az emlékmű felállításának részleteiről és bemutatta a HEMOB által jóváhagyott terveket, valamint „ismertetve a vonatkozó 1917. évi VIII. tc. valamint a 20331/922. sz. belügyminiszteri rendeletet, hazafias és kegyeletteljes szavakkal méltatta az elesett hösök emlékét. Ezután felhivta a községi képviselő testületet hogy minden kényszer nélkül hozza meg határozatát. A községi képviselő testület a következő határozatot hozta: a világháboruban elesett hösök emlékét méltó módon megörökiti. E célra kiválasztotta a Hősök Emlékét Megörökitő Bizottság által kivitelre elfogadott és jóváhagyott 330 szám[ú] tervét, melynek költsége 25 mm azaz huszonöt métermázsa buza értékét, a mellékköltségekre pedig 10 mm azaz tíz métermázsa buza értékét megszavazza és pótadóban kivetni határozza. Tekintettel arra, hogy a hösök emlékének megörökitése, – a törvény rendelkezésétől eltekintve, – a mai nemzedéknek kegyeletes és hazafias kötelessége; a képviselő testület a fent körülirt költségek előteremtésére a legméltóbb módnak azt tartja, ha minden egyes polgár a reá kivetendő hozzájárulási összegét mint önkéntes adómányt szolgáltatná be. – Ezért utasitja az Elöljáróságot, hogy a fent megszavazott költségösszeget 10 napon belül vesse ki és a polgárságot az 1923 évi, esetleg 1924 évi pótadóval teljesítendő önkéntes beszolgáltatásra hivja fel.” (Részlet a tárnoki képviselőtestületi jegyzőkönyvből, 1923. augusztus 12.)
Sajnos az 1925 és 1945 közötti képviselőtestületi jegyzőkönyvek elvesztek, ezért nem tudni, hogy mi valósult meg a fenti tervekből. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a községi elöljáróság a tervezett összeget 1924-ig nem tudta beszedni, mert még 1926-ból is ismert egy eset, amikor egy tárnoki pénzt adományozott a „Hősök emlék szobrára”. 1926. március 19-én id. Ábel András 5000 koronával járult hozzá az építmény költségeihez.
Az emlékmű megalkotásával Gyalus László (1865–1941) építészt bízták meg. Az obeliszket 1927. június 12-én leplezték le. Az alkotáson megfigyelhető a kard, ami a hatalom, a legyőzhetetlenség, az együvé tartozás és a nagy dolgokra hivatottság jelképe, kettős jelentése az élet és a halál. A kardot átölelő koszorú a dicsőség szimbóluma. Az obeliszk tetején kettős kereszt látható.
Emlékmű a második világháború tárnoki áldozatainak emlékére
A második világháború tárnoki áldozatainak emlékét megörökítendő Emlékmű Bizottság 1989. január 31-én alakult meg öt taggal (Cserháti István, Kriskó Gyula, Lepnyák János, Lizicska József, Márki Gyula). Alakuló ülésükről készült jegyzőkönyvükben a következő olvasható: „Az Emlékmű Bizottság azon óhajtól indíttatva, hogy Tárnokon meg kell örökíteni a II. világháború során életüket vesztett katonák, elhurcoltak, 1945. január 8-án az előrenyomuló Szovjet Hadsereg által Érden összegyűjtött, majd fogságba vitt polgári személyek, Tárnok területén dúló harcok során meghalt polgári személyek emlékét, Emlékmű építését határozza el.” A bizottság legfontosabb feladata volt, hogy minden olyan törvényes lehetőséget felhasználjon, amely elősegíti az emlékmű építését. Határozat született arról is, hogy az emlékmű tömb vagy faragott kőből épül majd fel, s a neveket tartalmazó márványtáblák a kő oldalában lesznek elhelyezve. Döntést hoztak azzal kapcsolatban is, hogy az emlékmű adományokból épül fel. Egyrészt a község lakóinak és mindazoknak az adományira számítottak, akik szívügyüknek tekintették a megemlékezést. Emellett leszögezték, hogy a bizottság nem politikai szervezet, de az emlékmű megépítése érdekében kapcsolatot kívánnak kialakítani a helyi politikai, társadalmi, gazdasági szervekkel, valamint az egyházzal. Ennek eredményeként 1989. június 2-án ki is bővült a bizottság, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete is csatlakozott a nemes ügyhöz. Az Emlékmű Bizottságban Muskovics András és Őr András képviselte őket.
Az emlékmű elkészítésével kapcsolatos árajánlatot, amelyet a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalattól kértek, ugyanezen az ülésen tárgyalták meg. Ez elfogadásra került, s ezt követően felhívás jelent meg egyrészt adományok gyűjtésére, másrészt pedig kérték a lakosságot, hogy segítsenek a még hiányzó áldozatok összegyűjtésében: „A II. világháború áldozatainak emlékét megörökítendő emlékmű sorsa fordulóponthoz érkezett. A Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat 1989 szeptember közepére vállalta az emlékmű leszállítását. A felavatást a Halottak napján szeretnénk megtartani. Az Emlékmű Bizottság külön számláján ezidáig az adományokból kb. 320 e Ft gyűlt össze. Várhatóan az emlékmű költsége nem lesz több mint 400 e Ft. Kérjük a lakosokat, közintézményeket, amennyiben módjukban áll, segítsék előteremteni a még hiányzó összeget. A falu több helyén a hirdetőtáblákra kifüggesztettük az áldozatok névsorát. Akinek ezen felül tudomása van más áldozatról, kérjük sürgősen keresse meg az Emlékmű Bizottság valamely tagját...”.
Az emlékmű a terveknek megfelelően időben elkészült, ünnepélyes felavatására 1989. október 29-én került sor. Ezt követően, november 7-én, az alakuló ülésen hozott döntés értelmében az Emlékmű Bizottság megszüntette tevékenységét.
A táblára a Cserháti István által történt gyűjtés alapján kerültek fel a nevek. Munkájában többen is segítették, s ennek során 191 tárnoki elhunyt nevére találtak rá. Az elmúlt évek során zajló kutatómunka során azonban kiderült, hogy az emlékművön nem teljes az áldozatok névsora.
Ábel András – Muskovics Andrea Anna
Források:
Tárnok Nagyközség Képviselőtestületi Jegyzőkönyve 1914–1924 (MNL PML)
Az Emlékmű Bizottság jegyzőkönyvei
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hősök_Emlékét_Megörökítő_Országos_Bizottság
http://www.budapest100.hu/epiteszek/gyalus_laszlo.777.html
https://www.kozterkep.hu/~/13969/i_vilaghaborus_obeliszk_tarnok_gyalus_laszlo_1927.html
(utolsó letöltés: 2015.04.08.)
Copyright © 2012–2024 www.abelandras.hu – Minden jog fenntartva!