ELBESZÉLT EMLÉKEK

TÁRNOK A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT

Kapunics Béla
elbeszélése alapján (2000)

(Gyűjtötte: Ábel Endre)

15. RÉSZ: A FRONT HÁTTERE

Kapunics Béla: Egyszer a termetesebb cipészt kiküldték a frontra, hogy vigyen csizmákat utánpótlásként, ugyanis ők hárman voltak megbízva egy bizonyos számú alakulat felszerelésének karbantartásával. Kapott egy autót, majd meghatározták neki, hogy hová kell mennie. Nem tudom, hogy pontosan merre volt az úti célja, de azt tudom, hogy gyakran emlegette Fehérvárt. Körülbelül két napig volt távol. Ezt onnan is tudom, hogy akkortájt sűrűbben előfordultam náluk. Egyik nap estefelé, sáros arccal, piszkos ruhában érkezett meg. A társa megkérdezte tőle:
-"Sto takoj?" Mi újság?
Kiértettem a szavaiból, hogy borzasztó állapotok lehettek arra, rengeteg halottat láthatott, szóval sok negatív dolgot mondott. Aztán hozott egy kanna szpirtet. A szpirt, az szeszt jelent. Valami durva répaszesz lehetett az, mert lilás színe volt. Aztán öntött bögrébe mindenkinek. Az öreg nem ivott, de a többiek igen. Engem is megkínáltak, de én csak beleszagoltam. Nem tudtam még belekóstolni sem, olyan borzasztó volt. Ők lazán megitták. Hát az a Száska, akit már említettem rengeteget ivott, mindig szerzett magának valahonnan. Az a következőképpen csinálta: bement a nagymamáékhoz elbújni. Ott leült egy tulipános sarokpadra, töltött magának egy legalább három decis bádogbögrébe félig, utána vizet öntött rá, körülbelül ugyanannyit és azt kétszerre megitta. Egy rövid idő után pedig lehetett látni az eredményt. A szemei kezdtek kifordulni, jobban mondva fennakadni és csak annyit mondott, hogy:
-„Szpaty.” Aludni. Ezzel ő kész volt, órákon keresztül aludt.
Hát, ami az alvást illeti, én gyakran a ruszkikkal aludtam, mert a szobába oda nem mehetett be senki. A nagymama nem engedte meg. A konyhába volt egy ágy, azon aludt a nagyfater, a nagymama meg a szobába. A bejárat és a szoba között lehetett olyan három méteres távolság, azon a szakaszon voltak megcsinálva az ágyak. Szalma a padlón, rajta pokrócok. Általában nem vetkőztek le pizsamára, úgy aludtak csak ruhástul. Tisztálkodni meg inkább kútvízben szoktak, lavorban. Mindennek ellenére rendkívül tetvesek voltak. Borzasztó tetvesek. Némelyikük rühes is. Sajnos én is megkaptam tőlük. Annyi tetűjük volt, hogy esténként rendszeresen tetvészkedtek. Amikor levették az ingjüket, a hajlatokban vastagon látszódtak a tetvek. Az én hajamba is annyi tetű volt, hogy amikor sűrű fogazatú fésűvel fésülködtem, csak úgy potyogtak le a tetvek a fejemről. Kaptam egyszer egy pufajkát is tőlük, ami át volt lőve, de egyébként jó volt. Tiszta volt belülről, szinte még fehér, nem sokat lehetett használva.  Csak a mellkas tájékán volt egy enyhe vérfolt. Nem tudom, hogy kimosták-e, vagy sem, mert, a hóna alja vastagon tetves volt, de már csak olyan elpusztult maradványok voltak rajta. Elég sokáig viseltem. Akkortájt egy pufajka rendkívül értékes dolognak számított, mert jó meleg volt. Nagykabát, meleg ruha, nem igen akadt. Ilyen világot éltünk.
Véleményem szerint azok hozhatták a katonakabátot, akik az első frontról jöttek, az első arcvonalból.
Egy frontnak megvan a maga mélysége. Első szakasza az arcvonal, itt zajlik a harc, a második pedig a tartalékos egységek. Egy megerősített frontnak a mélysége akár tizenöt kilométer is lehetett. Ebben a sávban nyüzsög a hadtáp, a lőszer utánpótlást biztosítók, ruházat és egyéb ellátmányozók, satöbbi. Hogy az aktív harcosokat milyen időközönként váltották, nem tudom. Talán kéthavonta mehettek néhány napos pihenőre. A váltás felfegyverkezve vonult ki, a visszajövők is felfegyverkezve érkeztek meg. Lecuccoltak, aztán megfürödtek, megtisztálkodtak. Ha láttad volna, hogy néztek ki a frontról visszajövők. Én egy váltást éppen láttam megérkezni ide a tartalékos sávba. Úgy el voltak fáradva, hogy napokon keresztül csak aludtak. Nem lehetett annyi embernek kvártélyt adni. Mivel jó sok üres ház volt, azokban aludtak a kimerült katonák. Arra is emlékszem, hogy szétbontottak nagy kazlakat a Kossuth utcába a szürüs keretekben, meg mit tudom én hol és oda feküdtek nők, férfiak egymás mellé vegyesen. Azt saját szememmel láttam. Egy szétbontott kazalban ötvenen is feküdtek összevissza betakarózva. Alulról nem fáztak, fölülről meg jól betakaróztak. A lényeg az volt, hogy kipihenjék magukat, mer a fronton nem volt alvás. Szinte a végkimerülésig voltak hajtva. Itthon aztán lecserélték a tönkrement, vagy koszos dolgokat. Az ellátmányt fölvették, például élelmiszert, dohányt, italt aztán mentek vissza. Több hozzáfűznivalóm nincs ehhez a témához.

Szpirt