ELBESZÉLT EMLÉKEK
BAKONYI BETYÁROK
Melicher Tamásné sz. Petró Teréz
elbeszélése alapján (1993)
Beszélgetőtárs: Lindtner Jánosné sz. Ábel Jusztina
(Gyűjtötte: Ábel Endre)
Lindtner Jánosné: Még Savanyú Jóska nevét is felírta ide a jegyzetébe, amiről beszélni akar. Mire emlékszik vele kapcsolatban?
Melicher Tamásné: Róla is tudok valamit. A papa, az én apám katona volt, huszárember az 1800-as évekbe, amikor ez történt.
Lovászként szolgált két társával a katonaság alatt. Nem emlékszem már, hogy a másik kettő ki volt, pedig valamikor tudtam. Kiment a fejemből.
Kivezényelték őket a bakonyi erdőkbe, mint lovászokat és gondozni kellett négy csődört, a csikókat és az egész méntelepet. Rengeteg lovat tartottak ugye a katonaság részére. Azt mesélte az én apám, hogy egyszer betyárokkal mulatott a bakonyi erdőbe. A Patkó Bandival meg a Savanyú Jóskával.
-Ez igaz is?
Lindtner Jánosné: Persze.
Savanyú Jóska
(1841–1907)
Melicher Tamásné: Igaz, mert ő arra volt huszár és lovász és gyakran lovagolt azok territóriumán.
A betyárok, akikkel lehetett jóba voltak, így a lovászokkal is. Nem bántották az egyszerű embereket. A juhászoktól nem loptak. A szegény néptől birkájukat. De a földesuraktól sok mindent elhoztak, sok mindent elvittek. A szegényektől sosem. Mindég mondta az én apám:
-„Nagyon becsületesek ezek a betyárok. Csak azt tudnám, hogy mellik oduba rakják az aranyat!”
-„Jóska!” - azt mondja az egyik betyár. „Tudod mit?” - mert mondom, ismerték a papát.
Lindtner Jánosné: Ő is Jóska volt, Petró Jóska.
Melicher Tamásné:
-„Tudod mit Jóska? Holnap nagy mulatság lesz.” Valami nagy pajta, vagy mi volt ott a Bakonyba, ott szoktak mulatni azok a betyárok. Azt mondja:
-„Te is jössz velünk!”
-„Jaj! - megijedt az apám - én félek, hátha megtámadnak engemet.”
-„Már ismernek tégedet. - mondta - Ne félj! Jössz velünk és mulatni fogsz azokkal a betyárokkal! Te ne is nézzél rájuk, úgy viselkedjél, mint mi.” Különben sok betyárnótát tudott a papa.
-Megtanulta tőlük?
Melicher Tamásné: Meg bizony! Hát, aztán mulattak, jól érezték magukat, de azért ő óvatos volt, úgy csinált, mintha nem tudta volna, hogy azok a juhászok, akik közt volt, hogy azok valójában betyárok. A pandúrok meg ott ólálkodtak a környéken, ahol a sátor volt, vagy pajta, már nem tudom, de nem mertek be menni, mer féltek.
Huncutak voltak azok a betyárok, mert megállították az országúton a hintókat, elrabolták az uraktól a pénzt, zsebre vágták aztán fene tudja hova tették.
Azt mesélte a papa, hogy amikor a szegények vásárra mentek, például szegény asszonyok és ha a betyárok találkoztak velük, megkérdezték tőlük:
-„Van-e pénzetek?” Hát azt mondják:
-„Van egy kevés.”
-„No, itt van, vegyetek a gyerekeknek valamit!”
A módosabbaktól elvettek, a vagyonosoktól, ezeknek a szegényeknek meg adtak. Az apám sokszor mondta, hogy ő tudja, hogy így történt, amit most meséltem.
