ELBESZÉLT EMLÉKEK
ORAVECZ IGNÁC, TÁRNOKI PLÉBÁNOS
Melicher Tamásné sz. Petró Teréz
elbeszélése alapján (1993)
Beszélgetőtárs: Lindtner Jánosné sz. Ábel Jusztina
(Gyűjtötte: Ábel Endre)
Lindtner Jánosné: Tyetka1 figyeljen ide! Na, most mondja el a kápolnáról, amit tud, hogy én is el tudjam valamikor mondani az unokáimnak.
Melicher Tamásné: Ja, igen? Hát az egy olyan pap volt, hogy állítólag az egész világba csak négyen voltak olyanok. Annál dolgozott egy férfi a házában, az volt a szakács. Nem volt nő nála alkalmazásban, csak férfi. Jakosza volav?2
Lindtner Jánosné: Janó?
Melicher Tamásné: Knyazovjav.3 Papnak a Janója. Úgy hívták őt. Volt egy Péter, aki böjtben akart nősülni. Az Oravecz ezt nem akarta megengedni. Azt mondta, hogy menjen az izéhez... valami püspök volt ott a közelben. Nem Fehérvárra küldte, hanem ide valahova. Nem tudom már a falu nevét. Ha az megengedi, akkor ő is beleegyezik. Mikor elment hozzá az öreg, aki meg akart nősülni, azt mondta neki a püspök:
-„Miért akarsz te most nősülni?” Az azt felelte:
-„Mert özvegy vagyok, a gyerekek végett.” A püspök azt felelte erre:
-„Nem! Ha az a pap nem engedte, aki nálatok van, akkor én sem engedhetem. Én ugyan esperes vagyok, de még arra sem vagyok méltó, hogy a sarujába lépjek annak a papnak. Ha az nem engedte, akkor én sem engedem.” Nem is nősült meg az az ember. Akkor megharagudott a papra. Haragban voltak évekig. Nem beszéltek. Mikor öregsége miatt megromlott a pap egészsége, elrendezte a sírhelyét a temetőben. Meghagyta, hogy csináljanak neki kriptát, meg mindent. S akkor hívatta azt a Pétert, öreget, hogy béküljenek ki, és hogy ő ásson neki kriptát. Hát kibékült az öreggel a pap és el is készítette számára a sírhelyet. Mikor elkészült a kriptával, akkor az Oravecz még jó karban volt. Ö előre gondoskodott magáról. Azt mondja, hogy:
-„No, megvan Péter?” Az azt felelte:
-„Meg. Csak baj történt. Átütöttem, a csákánnyal, átvertem a kezemet.” Mondta Péter.
-„Mikor kidobtam a csákányt a gödörből és meg akartam hírtelen fogni.”
-„Tudod mit Péter?” Mondta a pap.
-„Menj, és abból a földből hozzál nekem egy kicsit.” Hozott. Megszórta a kezét avval a földdel, amit a kripta mellől hozott, és begyógyult neki, teljesen behegedt a keze. Megmutatta az öregnek:
-„Látod? Látod, amit látsz? Csoda történt, ugye?
Egyszer Hercegovinában, Boszniában magyar katonák voltak. Mint regrutok4 voltak besorolva. Bosznia, Hercegovina hát én nem tudom, most merre van az. Ott voltak magyar katonák. És volt ott egy Sóskútról is, egy muzsikus cigány. Ez valahogy elkerült onnan Rómába. S aztán ott akart menni, gyónni, majd onnan aztán meg haza menni. Ugye három évig voltak szolgálatban akkor a katonák. Próbálta, de nem engedték a római pápához menni, gyónni. Ő meg csak nem tett le róla. Egyszer azt mondja a pápa az embereinek, hogy hozzák el azt a katonát hozzá, hogy meggyóntathassa. Mikor ott állt előtte a cigány, kérdezte őt, hogy miért akar őnála gyónni? Ö azt felelte:
-„Azért, mert én nagy útra megyek, Magyarországra.” Mert akkoriban gyalogoltak az emberek, nem ám repülővel mentek haza. Azt kérdezte erre a pápa:
-„No, no, no, maga hova valósi?” A cigány azt felelte:
-„Sóskútra.” Fogta a könyvet a pápa, bele nézett, és azt mondja:
-„Akkor maga ismeri Tárnokot?”
-„Ismerem. - Felelte a cigány. – Arra megyek, ha megsegít a jó Isten.” A pápa írt egy papírost. Azt mondja:
-„Ezt a levelet adja a tárnoki papnak, annak az Oravecznek.” A cigány azzal elment.
Egy hónap múlva, vagy mikor hazaért és ment a paphoz. Mondja neki:
-„Hoztam egy levelet római pápától.”
-„Óóó cigány, cigány, hogy kerültél te volna a római pápa elé?” Hát azt mondja:
-„Egyszer csak beengedtek. Itt van, küldött magának levelet.” A pap fölnyitotta a papírost, aztán azt monda a cigánynak: -„Üljön le és figyeljen rám. Amíg maga él, nálam minden nap stvorák5 a fizetés.
Lindtner Jánosné: Mennyi volt az a pénz?
Melicher Tamásné: Négy stvorák. Stvoráki penyáze voláke.6 Annyit kap minden nap, amíg én élek. De ha én meghalok, nekem az összes családja a koporsónál álljon és zenéljen. Mondta neki a pap. Mert muzsikus cigány volt ugye. Akkor aztán, mikor meghalt Oravecz Ignác a pap, a cigánygyerekek ott álltak a koporsó körül. Zenéltek, és sírtak, hogy ugye már nem lesz pénz. Stvorák. Nye do sztanyí stvorák kazsdí gyeny.
Lindtner Jánosné: Nem kapnak pénzt minden nap.
Melicher Tamásné: Úgy fizetett a pap azért a levélért. Azt is mondta a római pápa, hogy csak négy ilyen papom van a világon, mint ez.
Szentté kellett volna azért avatni azt a papot, csak nem volt energia. Akkoriban nem engedték csak úgy kinyitni a koporsókat. Egy liliomot helyeztetett a saját kezébe, hogy ötven év múlva emeljék föl őt, és élni fog az a virág. De hát csak olyan papnak kellett volna felnyitni a kriptát7, mint ő volt.
A Friedl Feri, az javított ott a kriptán egyszer valamit akkoriban, mikor a Hladik volt plébános. Ő akkor azt mondta, hogy: „Plébános úr, én megnézem.” Valami kis rés volt és ő azt tapasztotta, valamit javított azon a kriptán. S meg akarta nézni. A Hladik atya meg nem engedte. Nem engedte.
Mise is azért van a Rókus kápolnában minden évben, mer volt valamikor valami tengeri... tengeri seb. Tengeri sebnek hívták azt a betegséget, mint most a rákot ugye. Ha ahhoz a szenthez fohászkodtak, akkor eltűnt. Megállt az a tengeri seb. S aztán építették azt a kápolnát, és tették oda azt a képet, és elnevezték Rókus kápolnának. Minden évben van ott mise Rókus napra azóta. A Miska mindig járt.
Lindtner Jánosné: Már kétszer nem volt.
Melicher Tamásné: Az minden évbe ment. Hogy ki építette? Nem tudják kinyomozni. Én szerintem az öreg Csápkovics bácsi. Az járt ahhoz a Fridlinél lakó Varga8 nagyságos orvoshoz. Állatorvos volt ő és Varga nagyságosnak hívták. Állítólag az nagyon sokat adakozott arra a kápolnára. Hogy aztán ő egyedül-e azt nem tudom. De az a Varga nagyságos az nagyon vallásos volt és hogy nagyon sokat áldozott arra a kápolnára. Rókus kápolnára. Hát aztán a jó Isten tudja csak, hogy le van-e ez valahol írva. Hát csak valahol van. Ha van.
A Szent Rókus-kápolna a tárnoki egyházi temetőben.
Épült az 1739-es pestisjárvány megszűnésének emlékére, fogadalomból. Oravecz Ignác plébános nyughelye.
A kép a kápolna 2019. évi felújítása során készült. (Fotó: Ábel András)
1 Jelentése: anyai nagynéni.
2 Jelentése: Hogy hívják? (Helyesen tótul: Ako sa voláš?)
3 „Kňaz” jelentése: pap.
4 Štvorek = négyes.
5 Regrutok = katonák.
6 Štvoráki penyáze voláke = stvoráknak hívták a pénzt.
7 A kápolnában található sírfelirat: „A. R. D. IGNATIUS ORAVECZ PAROCHUS EXEMPLARIS ECCLESIAE TÁRNOK PREFUIT EIDEM ANNIS 50 OBIIT 19 IULII ANNO 1843 AETATIS 76. REQUIESCAT IN PACE. AMEN.” Jelentése: „Oravecz Ignác példás [életű] tárnoki plébános volt 50 évig, eltemették az 1843. év július 19-én, 76. évében. Nyugodjék békében, ámen.” (Bednárik János fordítása)
8 Dr. Varga Ferenc (1835–1908) állatorvos, a tárnoki Öregtemetőben nyugszik. Lásd a róla szóló cikket a Helytörténet / Neves Személyiségek menüpont alatt!