CIKKEK

25 ÉVES A TÁRNOKHÍR!

Településünk első önkormányzati, állandó havi folyóirata, a Tárnokhír 1991 májusában jelent meg először. Az azóta eltelt 25 év alatt megannyi ember dolgozott rajta, többször váltott arculatot, de lényege nem változott: a mindenkori vezetés által jónak, érdemesnek, fontosnak gondolt hírek, szenzációk, sorsdöntő események közreadása a tárnoki emberek számára.  
Egy kis statisztika: Rozbora Andor főszerkesztősége alatt 1991-1998-ig kéthavi rendszerességgel, évente hat példány jelent meg. Az első évfolyam alatt 15 Ft-ba került egy példány, ami az évek alatt 50 Ft-ra nőtt. Az 1999-es 80 Ft-os ár 2006-ra 140 Ft lett. Dr. Gergely István polgármestersége alatt az évi hat példány – egy évfolyamot kivéve – továbbra is megjelent. Szolnoki Gábor szerkesztése alatt ugyancsak tartották a megszokott éves mennyiséget, de az újság ingyenessé vált. A 2007 végén a lap szerkesztését átvevő Cseresnyés Attila keze alatt sikerült feltornázni az éves mennyiséget tízre, ami azóta is tart. Így az eltelt 25 év alatt eddig több, mint 170 szám jelent meg.
Öt nagyobb arculatváltásra került sor. A mellékelt képen balról a következő címlapok láthatóak: 1991. május, 1999. április, 2007. december, 2015. február és 2015. november.
Az évforduló alkalmából igyekeztem felkeresni a Tárnokhír eddigi felelős szerkesztőit, akik kérésemre beszámoltak az általuk vezetett időszakról, élményeikről, emlékeikről.

Rozbora Andor (1991–1998)
- Hogyan és milyen célból indult el a Tárnokhír 25 évvel ezelőtt?
- Úgy láttuk, hogy információhiány van és ezt igyekeztünk valamiféleképpen pótolni.  Mindenféle olyan központi rendelet, ami számot tarthat érdeklődésre a lakosságnál, azt mi megjelentettük. A buszmenetrendeket is rendszeresen közzé tettük. Tehát olyan dolgokat, ami a lakosságnak egyértelműen információtöbbletet jelentett, és adott esetben szükség is volt az egyéneknek rá, azt én megjelentettem. A testület egyértelműen jónak látta ezt. Mi nagyon szűken voltunk a pénzzel, és nyilvánvalóan annyira szüksége volt a lakosságnak, hogy hajlandóak voltak fizetni ezért. Akkor nagyon meglepő volt, mert indultunk ötszáz vagy hatszázzal, és végül is, a végére több, mint másfélezer újságot adtunk ki, mert pénzért megvették. Mert annyira jónak tartották, hogy annyi információ pluszba volt, amiért nem kellett érdeklődni. Én mindent, ami a lakosságnak érdekességet jelenthetett, - nem biztos, hogy mindenkinek, – adott rétegnek vagy adott csoportnak, azt én megjelentettem.
- Hogyan készültek el az újság egyes számai?
- Hát nézd, nyilván a zömét én gyűjtöttem. Tehát odafigyeltem és én gyűjtöttem. És az Egri Erika volt a másik, aki ugyancsak, mint műszakos, adott esetben ő is, ha volt olyan a műszakon, ami izgalmas lehetett a lakosságnak, akkor félretette. És együtt mentünk el Érdre, ahol nyomtatták az újságot, ott állítottuk össze úgy, hogy oldalra számolva, pontosan. Hát, ha megnézed, még az is izgalmas volt, hogy rejtvényt tettünk bele. Például azt, hogy hány településsel határos Tárnok? Ugye? Tudják Érdet, Martonvásárt. És még kivel? Hattal. Sóskút, Pusztazámor, Gyúró, Tordas. Tehát ilyen jellegű dolgok is voltak.

Dr. Gergely Istvánné (1999–2006)
- Hogyan alakult a Tárnokhír sorsa 1998 után?
- Dr. Gergely István polgármesterré választása után a Tárnokhír első bemutatkozó száma 1998 decemberében jelent meg, Pécsi László segítségével verbuválódott lelkes csapat közreműködésével, amelyben többek között én is szerepet vállaltam. A második szám létrejöttét már Pécsi László felelős szerkesztő irányította.    
Nem változtattuk meg sem az újság nevét, sem a formáját: megmaradt a régi általunk is jónak tartott magazin jellege és mérete. Tehát nem munkált bennünk az utódaink által állandóan hangoztatott „új időszámítás kezdődött” szlogen. Így tehát nem dobtuk ki, hanem felhasználtunk és elfogadtunk mindent, amely a régi lapban jó és hasznos volt. Ezzel bizonyítottuk elődeink munkájának megbecsülését.  Mi csupán újabb elképzelésekkel bővítettük ki a lapot, és az igényesebb megjelenésre valamint a lokálpatriotizmus megerősítésére törekedtünk.
Nagy örömünkre, már az első szám is nagy tetszést aratott az olvasók körében. A címlap a tárnoki templom hófödte tornyát mutatja Ady Endre Karácsony című versrészletével, a hátsó borítóján pedig a falu hó bundába öltözött látképébe ágyazva a Tabán utca és a Benta-part látható.
Egyik olvasónk leveléből idézek:
„A Tárnokhír már az első példányával a szívünkbe lopta magát.  A mi templomunkkal, a mi utcánkkal, a mi fáinkkal, a mi Bentánkkal, a mi kis falunkkal. A kitűnő falinaptár is méltó dísze lehet minden tárnoki otthonnak Bizsergető érzés volt szívünknek forgatni a lapjait. Simogató tekintetekkel sokszor visszatérni a számunkra oly kedves a kis falunkat meghatározó képekhez. Meglepetés volt számunkra, és rácsodálkozás. Íme Így is lehet!”             
E elismerő sorok arra sarkalltak minket, hogy a nyolc év alatt a címlapon csak tárnoki események, Tárnok természeti és építészeti értékeit bemutató fotók szerepeljenek Ezt mind Pécsi László, mind pedig az én felelős szerkesztői megbízatásom idején betartottuk.
Újdonságként jelentek meg a Hitélet, az Anyakönyvi Hírek, A mi időnkben című rovatok.
A régi lapban szereplő több témakör új nevet kapott. Az Ismerős arcok rovatból született az Arcképcsarnok, amelyben érdekes tárnoki embereket mutattunk be, a község történetét pedig a Helytörténeti visszapillantó című rovatban tettük közzé.
A lakosság jobb tájékoztatása érdekében indítottuk Döntés előtt és Döntés után című rovatunkat, amelyben az önkormányzat intézkedései, annak következményei és magyarázatai is szerepeltek. Ehhez kapcsolódtak a minden számban közzétett képviselő-testületi jegyzőkönyvek az üléseken hozott határozatokkal és rendeletekkel. Részletes beszámolókat közöltünk a közmeghallgatásokról, a hozzászólásokról, ismertetve a hozzászólok nevét és a kérdéseikre kapott válaszokat.
Változatlanul helyet kapott még sok-sok érdekesség és közérdeklődésre számító téma, például a beruházások, a kultúra, a környezet- és természetvédelem, a Gyermekhír, az egészségvédelem, a sport, rendőrségi hírek, stb.
- Mikor és hogyan lett a Tárnokhír felelős szerkesztője?
- Dr. Gergely István újraválasztásakor gyökeres változás történt a Tárnokhír szerkesztésében. 2002. október 20-án lépett hatályba a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény, amelynek alapján polgármester, önkormányzati képviselő nem lehet „helyi és körzeti műsorszolgáltató, lapkiadó, lapterjesztő vezetője, vezető testületének tagja, ügyvezetője, ezek vezető állású alkalmazottja.” Ez tette indokolttá a felelős kiadó és felelős szerkesztő személyének megváltozását. A lap felelős kiadója a polgármester helyett Szegedi István, a Tárnokért Kht. vezetője, felelős szerkesztője pedig Pécsi László képviselő helyett én lettem, aki kezdettől fogva folyamatosan részt vettem a lap szerkesztésében és az írásban.
Szükségessé vált a jobb munkamegosztás érdekében szerkesztőbizottság létrehozása is, amelynek tagjai: Bálint Éva, Bercsényi György, Lepsényi Katalin, Nagy Ferenc, Ürmösné Bengyel Tünde, Viktóriuszné Tóth Erzsébet és Várhelyi Mária. A bizottság tagjai voltak hivatottak a község életének egy-egy részterületén történtek közkinccsé tételéről gondoskodni.
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően helyet kaptak újságunkban a kultúra és a művelődés, az oktatás, a környezet- és természetvédelem településünket érintő kérdései, problémái. Beszámoltunk a Képviselő-testület és a Polgármesteri Hivatal munkájáról, közöltük az Önkormányzat határozatait és rendeleteit, felhívtuk a lakosság figyelmét az aktuális feladatokra.
Továbbra is közzé tettük helytörténeti és néprajzi vonatkozású legújabb kutatási eredményeinket. Közkedvelt Arcképcsarnok című rovatunkban pedig bemutattunk egykori ismert tárnoki embereket és sok érdekes, arra érdemes jelenlegi tárnoki lakost is.

Színes oldalainkon a digitális technikának köszönhetően egyre több színvonalas fotón  ismerhették meg olvasóink lakóhelyünk szépségeit, a gondozott portákat, a sokszínű  közösségi életet.   
Nagyon fontosnak tartottuk a lakosság véleményének közlését minden községi történésről, természetesen csak korrekt, udvarias formában, a politika lehető legnagyobb mértékű visszaszorításával. Az írni szerető és tudó emberek lehetőséget kaptak a megszólalásra, többször viszont szükség volt a bátorításukra, felkérésükre is.   
Bár a cikkek tartalmáért azok mindenkori írója volt a felelős, nem zárhattuk ki a kiadó és a szerkesztő felelősségét sem. Ezért kötelességünknek tartottuk a beérkezett cikkeket stilisztikailag és helyesírási szempontból is ellenőrizni. Esetünkben csak arról volt szó, hogy az esetleges fogalmazási hibákat kijavítjuk, a mondanivalót kiemeljük, s ezek által olvasmányosabbá tesszük az írásokat. 
2003-ban ismét személyi változások történtek a szerkesztőségben. Ugyanis a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalhoz 2003. 01. 06-i és 2003. 01. 12-i keltezéssel intézett névtelen állampolgári bejelentések dr. Bánovics István, dr. Gergely Istvánné, Nagy Ferenc és Váradi Jánosné személyét illetően jogsértésre hivatkozva összeférhetetlenségi eljárás lefolytatását kérték annak érdekében, hogy a hivatal minősítse törvénytelennek munkájukkal és tevékenységükkel kapcsolatban képviselői, illetve képviselő-testületi megbízatásaik gyakorlását. Dr. Bánovics István kivételével a Hivatal mindegyikük esetében elvetette az összeférhetetlenséget.
Ugyanis a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 5. §-a szerint „Önkormányzati képviselő nem lehet: aki, illetve, akinek a személyes közreműködésével működő gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselő-testülettel, vagy képviselő-testület szervével kötött vállalkozási megbízási szerződés, vagy munkaszerződés alapján lát el.”
Pest Megyei Bíróság dr. Bánovics Istvánnal szemben, a törvényre hivatkozva,  megállapította az összeférhetetlenséget, így képviselői megbízatása megszűnt. A kislistás választás eredménye alapján Szegedi István lépett a megüresedett képviselői helyre, Szegedi Istvánnak pedig a már említett 2000. évi XCVI. törvény értelmében megszűnt a felelős kiadói tisztsége. A felelős kiadó 2003-2004-ben dr. Bánovics István lett, majd Tárnok Nagyközség Önkormányzata. 
- Voltak-e új kihívások, elvárások az újság szerkesztésével kapcsolatban?
- Ezt a pozíciót önként vállaltam, ellenszolgáltatás nélkül, kötelességből. Igyekeztem jó újságot és hozzá beszédes fotókat készíteni. Olyat, amit mindenki boldogan olvas, felfedezi magát, gyermekét, vagy ismerősét benne. Számomra mindegyik szám olyan volt, mintha a saját gyermekem lett volna.
Ez az újság rólunk, tárnokiakról szólt. Mindenfajta eseményről, gondjainkról, örömünkről, bánatunkról, fiatalokról és idősekről, egyszóval az itt lakó minden korosztály életéről. Szeretettel és odafigyeléssel igyekeztem összeállítani a lapot a hozzám küldött anyagból, sokszor hozzátéve az adott cikkhez saját gyűjtéseimet, az oda illő képeimet, hogy még színesebbé tegyem azt.
Más kérdés, hogy ki, hogyan értékelte a négy év alatt született 23 számot.
A ciklus elején szerkesztőségünk megfogalmazta a lapra vonatkozó etikai elvárását a tartalom és a stílus tekintetében. Megállapodásunk értelmében az újság csak a valóságról szólhat, jóról és rosszról egyaránt. A jót meg kell dicsérni, a rosszat udvarias módon, a jobbítás céljával elmarasztalni, a politikát lehetőleg mellőzni. Ezek szerint nem jelenhetett meg valótlanságokat tartalmazó, embereket durván sértegető írás. 2004 decemberéig nem is érkezett szerkesztőségünkhöz ilyen. Ez után viszont ugyanazon személytől származó 3 levelet és egy hirdetést utasítottunk vissza, mert tartalmuk, stílusuk összeegyeztethetetlen volt a Tárnokhír szellemiségével, és elindított volna egy megállíthatatlan lavinát. Felelősségünk tudatában kötelességünknek tartottuk ezt megakadályozni. Ebből állt a sokat emlegetett „cenzori” tevékenységem.
Sajnos néha arra kényszerültünk, hogy helyet adjunk a közéletet mételyező, gúnyolódó, tömegesen megjelenő valótlan írásokra reagáló gondolatoknak, de csak szigorúan visszafogott hangnemben tettük.  Ezt diktálta az igazságérzetünk.
- Visszatekintve az újságnál töltött időre, milyen emlékei vannak? Volt-e kihatással az életére? 
Nyolc év alatt sok mindent tanultam, és tapasztaltam. Nemcsak szükségből, hanem érdeklődésből is. Már gyermekkoromban felkeltette érdeklődésemet lakóhelyem múltja, alig tízévesen már alkalmam volt böngészni a tárnoki plébánia anyakönyveit, kíváncsian kutatva benne családom tagjainak a nevét. 
Később tanulmányaim miatt szünet következett, majd tanárként tanítványaimmal ismét elkezdtem a szellemi értékek gyűjtését, amely megalapozta az Igazgyöngy megszületését 2000-ben. 
A Tárnokhírrel kapcsolatos tevékenységem során alkalmam nyílt még jobban elmélyedni lakóhelyem múltjában, és megismerni jelenét is. Nyolc év alatt szinte minden percemet, gondolatomat ez töltötte be, magánéletemre alig jutott idő. Bármerre jártam, mindenütt kerestem a jó ötleteket, hogyan lehetne a mi falunkban is megvalósítani azokat.

Szolnoki Gábor (2006–2007)
- Mikor és hogyan lettél a Tárnokhír szerkesztője?
- Jogilag – az addigi társadalmi és jogi gyakorlat szerint – csak felelős kiadója voltam a lapnak 2006 októberétől. A gyakorlatban azonban az első másfél évben szerkesztettem a lapot, ez ma is így van, de ma már jelentősen kisebb mértékben.
A 2006 októberi önkormányzati választások után felkértem az újság akkori szerkesztőjét, hogy folytassa a munkáját, azonban ezt nem akarta.
Az első időszakban ezért – 2006. november 1-jei dátummal – megbíztunk egy tárnoki szakembert a lap szerkesztésével, Tihanyi Csabát.
A szerkesztői gyakorlati munka, tehát a hírek, események beszerzése, összeállítása, fotódokumentációk, riportok készítése ebben az időszakban az én feladatom volt, a megbízott szerkesztő csak a nyomdai, szakmai munkák egyeztetéséért, lebonyolításáért felelt.
Ezért egy év után pályázatot írtunk ki, a Képviselő-testület döntése értelmében pedig 2007. november 1-jétől Cseresnyés Attila látta el ezt a feladatot.
Közben: a jogszabályi változások következtében a felelős kiadói tisztet sem vállalhattam polgármesterként, pontosabban az Önkormányzat nem lehetett saját lapjának kiadója, így annak a polgármester sem lehetett már felelős kiadója. Így a Képviselő-testület a Tárnokhír kiadásával, szerkesztésével és terjesztésével 2010. február 1. napjával a Tárnoki KÖZ-ÉRT Kft-t bízta meg. A lap kiadója továbbra is Tárnok Nagyközség Önkormányzata maradt.
- Voltak-e új kihívások, elvárások az újság szerkesztésével kapcsolatban?
- Ez volt ám csak az izgalom – óriási kihívás volt az egész indulás. Az addigi szerkesztő nem vállalta a feladatot. Nem volt az addigi szerkesztőn kívül senki az Önkormányzatnál, aki ezzel foglalkozott volna. Nem volt az újságnak semmiféle önkormányzati archívuma, nyomdai anyagait nem lehetett fellelni. Gyakorlatilag egy hónap alatt szervezetében és gyakorlatában új lapot kellett indítani.
Választási programunk része volt a Tárnokhír ingyenessé tétele.
A gyakorlatban 2006 októberétől az addig kéthavi, fizetős (140 Ft/lap) lapot havi kiadásúvá és ingyenessé akartuk tenni, így a havi példányszámot megemelni legalább háromszorosára, megszervezni a biztonságos terjesztést (ez társadalmi munkában történt egy jó ideig,) minden háztartásba eljuttatni, irkafűzötté és teljes terjedelmében színessé tenni. El kellett indítani a hirdetések szervezését. Mindehhez költségvetést kellett biztosítani, meg kellett szervezni, el kellett látni a gyakorlati újságírói, szerkesztői, terjesztői feladatokat. Nagyon izgalmas időszak volt!
Rá kellett venni, vezetni az intézményeket és az érdeklődőket, hogy gyakorlati szerkesztői legyenek a lapnak, híreik, információik megosztásával.

Cseresnyés Attila (2007–2014)
- 2007-ben kezdtem el dolgozni az Önkormányzatnál, mint közművelődési- és sajtóreferens, munkám során kaptam feladatul a Tárnokhír szerkesztését, melyet nagy örömmel vállaltam el.
Szinte csak kihívás volt, minden hónap adott új feladatot és érdekességet. Fő irányként azt a célt tűztem ki, hogy a lap arculatát, tartalmát, formáját megújítsuk, és könnyen elérhetővé tegyük minden tárnoki számára. Létrehoztam online felületet is, Tárnokhír Online néven, ami azóta is sikeres. Mindehhez természetesem elsődleges partner volt a tulajdonos Önkormányzat, valamint Szolnoki Gábor polgármester is, aki maximálisan támogatta munkám.
Vegyes emlékeim vannak, de utólag először mindig a szép jut az ember eszébe. Sajnos meg kellett írni rossz, szomorú dolgokat is, és ez egy újságíró számára nem hálás feladat. A sok pozitív dolog, helyi fejlesztés, személyes élmények, programok viszont, amikről sokat írhattam, örökre szép emlék marad. Az olvasók szeretete pedig a legőszintébb elismerés, számomra ez a legfontosabb.
2014-ben – amikor felelős szerkesztőként már a Tárnoki Köz-Ért Településüzemeltetési és Vagyongazdálkodási Kft. ügyvezetője is voltam – fejeztem be pályafutásomat ezen a területen. Szükség volt frissítésre, más szemléletre, és bizonyos dolgokat én másként képzeltem el, mint feletteseim, ezért álltam fel. A mai napig keresnek meg lakosok és sokat beszélgetek arról az időszakról. Sikerként éltem meg ezt a munkát és mindig büszke leszek rá. Ezúton is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, mellyel személyem felé viszonyultak, bízom benne, hogy hosszú távon maradandót alkottam Tárnok számára. Köszönöm az olvasóknak a sok levelet, kritikát és dicséretet is, nélkülük nem lehettem volna sikeres…

Halmos B. Ágnes (2014–2015)
- 2012 júliusában kerültem a Tárnoki Köz-Ért Kft-hez az újság beosztott szerkesztőjeként. A feladatom az volt, hogy segítsem Cseresnyés Attila, akkori felelős szerkesztő munkáját, egyrészt a nyomtatott lap elkészítésében, másrészt a Tárnokhír Online híreinek szerkesztésében, a weboldal napi hírportállá való fejlesztésében. Az ő távozása után így talán nem meglepő, hogy a Képviselő-testület 2014. március 20-ai ülésén engem nevezett ki a lap felelős szerkesztőjévé. Ezt a tisztséget 2015 júniusáig töltöttem be.
A Tárnokhír Tárnok Nagyközség Önkormányzatának a lapja, így természetes módon prioritást élveztek, élveznek az önkormányzati működéssel kapcsolatos hírek, információk. Már Cseresnyés Attilával elkezdtük korszerűsíteni a lapot oly módon, hogy a korábbinál sokkal több rövid hírt szerkesztettünk az újságba. Több régi szerzővel volt is emiatt folyamatos vitánk – egyszerűen nem tudták, akarták ezt elfogadni. Én magam annyiban alakítottam a „magam képére” az újságot, hogy sok mindent vettem át az internetes portálunkról, illetve nem tudtam megtagadni az irodalomtanári „neveltetésemet”, így mindig volt egy-egy vers a lapban. Emellett zöld utat kaptam abban, hogy a szerintem falun igenis fontos kertészkedést népszerűsítsem, illetve más tücsköt-bogarat, ismeretterjesztő írásokat is elhelyezzek a lapban.
Az újság szerkesztése alkalmat adott nekem, a „jöttmentnek”, hogy sokakkal megismerkedjek. Nagyon örülök annak, hogy a falu lakói elfogadtak és még ma is szívesen állnak meg beszélgetni, megosztani velem ügyes-bajos dolgaikat vagy épp örömeiket.
Annak is örülök, hogy az újság régi évfolyamaiból egy csomót sikerült a szerkesztőségben összegyűjteni. Sajnos az összes digitalizálására már nem volt időm, pedig milyen jó lenne a régi számokat is olvasgatni…
2015 nyarán kényszerültem elhagyni az újságot, mert a családi vállalkozásunk tevékenysége került veszélybe. Síoktatással, illetve felnőttképzéssel foglalkozunk, és a törvényi szabályozás megváltozása miatt megnövekedett adminisztrációt már a munka mellett nem tudtam elvégezni.
Az ismeretterjesztést azonban nem hagytam abba, az ezertipp.hu weboldalamon hasznos fortélyokat osztok meg azokkal, akiket érdekel, illetve a Kertváros című lapban is találkozhatnak írásaimmal.

Szalai Nikolett (2015-)
- Az újsággal kapcsolatos feladatokat Halmos B. Ágnes főszerkesztőtől vettem át 2015. júliusában. A váratlanul ért felkérés ellenére úgy éreztem, hogy kellő tapasztalattal és annál is több lelkesedéssel vághatok neki az új munkának, ugyanis számomra már nem volt idegen a média területe. A felsőfokú tanulmányaim során eleve újságírás és Pr-, Rendezvényszervezés szakirányra specializálódtam, s mindvégig szerkesztője voltam az egyetemi lapnak, valamint társszerkesztője voltam a Pr szak saját kiadványainak is. Az egyetemi éveket követően pedig egy országos napilap online szerkesztőségénél dolgoztam, egyrészt, mint újságíró, másrészt, mint hírszerkesztő munkatárs.
Egy önkormányzati lapnál az újság szerkezete és a hírek helyi kötöttsége adott, így nincs sok mozgásterem a tartalmi változtatásokat illetően. Véleményem szerint egy jól működő rendszert vettem át, azonban természetes dolognak tartom, hogy minden szerkesztő igyekszik egyrészt a saját maga „világából” is adni az olvasóknak, másrészt olyan tartalommal megtölteni a lap hasábjait, ami érdekli is a helyi embereket. Éppen ezért különösen törekszem arra, hogy minden hozzám eljuttatott írást közöljek, még akkor is, ha éppen a hely szűkössége miatt a saját írásaimat kell tartalmilag meghúzni, vagy éppenséggel teljes egészében kihagyni. Ami pedig az újság küllemét illeti, sok pozitív visszajelzést kaptam a megújult címlap, az új design és a képek méretének növelése kapcsán, azonban úgy gondolom, hogy olyan állandó változásban élünk amely, óhatatlanul magával hozza mind a formai-, mind a tartalmi megújulást. A következő nagy projektem a Tárnokhír újság online változatának, a www.tarnokhir.hu weboldalnak a megújítása, modernizálása lesz. Hiszen egy újság működése akkor a legoptimálisabb, amikor a hirdetői eltartják, azonban ehhez egy jól kidolgozott, áttekinthető és designos platformra van szükség. Összességében pedig elmondhatom, hogy egy újság felelős szerkesztőjének lenni minden nap egy kihívás, hiszen egyszerre vagyok szerkesztő, újságíró, fotós és hirdetésszervező, mindez reggel, délben, este és hétvégén, ugyanakkor úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg erre szeretettel tudok gondolni és kellő lelkesedéssel hozzáállni, addig csak jó dolgok történhetnek mind az újság, mind pedig az én életemben.

Ábel András